Püski Lénárdról már olvashattatok ősszel a Magyarok külföldön cikksorozaton belül. Most megint ő mesél amerikai tapasztalatairól, mivel már közel egy tanévet ott töltött, még részletesebb képet adhat, illetve mesél az amerikai egyetemi bajnokságról és annak rendszeréről is.

– Nagyjából 1 hónapja egy fontos meccset nyertél, a saját illetve a csapatod szempontjából is. Miért volt ennyire értékes ez a győzelem?

– Az alapszakasz utolsó meccsét játszottuk otthon a veretlen első Trinity College ellen. 18-0-as győzelmi rekorddal érkeztek hozzánk. A tavalyi év bajnokcsapata valamint 15-szörös egyetemi bajnok. Tudtuk nem lesz egyszerű dolgunk, de zsinórban megverve Harvardot, Cornell egyetemet és a Rochestert megvolt a kellő önbizalmunk. Az első 3 meccset sajnos elbuktuk és egyáltalán nem nekünk állt a zászló, nagyon úgy nézett ki, ma sem fogjuk tudni megverni őket. A második körben viszont 2 meccset megnyerve és egy meccset elbukva feljöttünk 2:4-re, így már csak az utolsó körön múlt, hogy ki lesz a győztes csapat. A 7-es pályán a kanadai fiú 3:0-ra nyert, valamint az 1-es pályán a volt junior világbajnokunk döntő szettben 6-9 ről megfordítva nyert. Aznap kapta meg a hírt, hogy a nagybátyja kómába került, de ennek ellenére valahogy sikerült a meccsre koncentrálni, ezzel is bizonyítva, mennyire küzdünk egymásért. Miután az utolsó körben már csak én voltam a pályán minden rajtam múlt 4:4-es állásnál. A második szettben tudtam meg, hogy a többiek nyertek, így mindenki már csak az én meccsemet nézte. A belga Tom de Mulder ellen játszottam, akinek a neve sokaknak ismerős, hiszen jó eredményeket ért el az európai junior versenyeken. Megvallva az őszintét, nem magamat tartottam az esélyesnek, de ennek ellenére tele voltam önbizalommal. Az első 2 szettet tiebreakben tudtam elhozni. Talán még sosem játszottam ennyire tudatosan és koncentráltan. Az érzés, hogy kívülről több százan nekem üvöltenek, a nyomás, a küzdés, amit a csapatért folytattam leírhatatlan volt. A 3. szett elvesztése után a 4. szettben 10-10-es állásnál nagy volt az izgalom, de sikerült 12-10-re nyerni. Az egész komplexum felrobbant, a csapattársaim berohantak a pályára, együtt ugráltunk az örömtől, ami egy felejthetetlen érzés volt. Az egyetem története során ez volt az első győzelem a Trinity csapat ellen. Egy fantasztikus nap volt az biztos, rengeteg munkát fektettünk bele, megérdemelve hagytuk el győztesen a pályát.

12499231_10204679849036627_655270958_o

– Tudnál mesélni kicsit az egyetemi bajnokságról és annak rendszeréről?

– Összesen 80 egyetem játszik az egyetemi bajnokságban, felosztva több divízióban. Az egymással közel egyszintű egyetemek mérkőznek meg egymással a ranglista pontokért. Egyik évben idegenben, másik évben otthon mérkőznek. Az alapszakasz végén az adott ranglistapontok alapján, ami az egész évben változik, kerülnek ki divíziókba. Az első 8 egyetem az A divízióban játszik a bajnoki címért. A következő 8 B divízióban, majd C, D, stb. Az alapszakasz után a rájátszásban dől el minden. A ranglista alapján folyik a kiemelés. Az első kiemelt a 8. ellen, 2. a 7. ellen, 3. a 6. ellen, stb. Mi a 3. helyen végeztünk az alapszakaszban. A rájátszáson múlik minden, arra van kihegyezve az egész szezon. Élő eredmények vannak, élő live közvetítés, valamint a US Squash bírói bíráskodnak.  A Trinity győzelem után magabiztosan indultunk neki a rájátszásnak. Rengeteg volt a néző, szurkoló, beöltözve az egyetem színeiben. A negyeddöntőben a Harvard ellen játszottunk, akiket 5:4re tudtunk megverni, az a meccs is rajtam múlt, bár ott én voltam a favorit. Az elődöntőben a Yale ellen játszottunk és mivel idén a Yale egyetemen rendezték meg a rájátszást az otthoni közönség előnyét élvezték. Azt a kicsi előnyt ki is tudták használni, hiszen 5 döntő szettes meccsből 4-et nyertek meg. Nekem sikerült 3:0-ra megverni egy maláj srácot, akitől az alapszakaszban kikaptam. Közel voltunk idén nagyon a döntőhöz, de szoros csatában kikaptunk a végül első helyet megszerző Yale ellen. A csapat minden egyes tagja remekül játszott és öröm volt látni mennyire küzdünk egymásért. Egy felejthetetlen szezonon vagyok túl, rengeteg élménnyel és remek játékkal. Felvenni a versenyt ilyen nevű egyetemekkel úgy gondolom nagy dolog, nagyon büszke vagyok minden egyes tagra a csapatból. Az egyetemi bajnokság után rendeznek egy egyéni versenyt is, amit egy hatalmas sportkomplexumban bonyolítottak nem messze New Yorktól. A 80 dolláros belépőjegy mutatja a verseny színvonalát. Összesen 80 játékos kerülhet be az egyéni versenyre, a nőknél szintén. Nagy a harc, kinek sikerült bekerülni és ezt a ranglista alapján dönti el a CSA, az egyetemi bajnokság szövetsége. Az első 16 játékos versenyez a bajnoki címért, valamint mind a 16 tag rögtön All-American díjat nyer, mint legjobb játékosok. Továbbá 4 „B”-s táblát sorsolnak. Én az egyik B tábla első kiemeltje voltam. Nagyon meggyőző játékkal tudtam megnyerni a tornát, így sikerült megszerezni az All-American díjat, hiszen a 4 B-s győztes kapja még meg ezzel bekerülve a top 20-ba.

12696044_10204679848876623_948398186_n

– Legutóbb nagyon pozitív voltál az egész környezetedet illetően, ezt továbbra is így érzed?

– Abszolút! Sőt, azóta még inkábba a pozitív irányba fordult a dolog. Mivel sok otthoni squash meccsünk volt és elég magas volt a nézői létszám, még több diákkal, volt diákokkal, edzőkkel vettem fel a kapcsolatot. A campuson is nagy a hírnevünk az elért eredmények miatt, így sok kapcsolatot tudok szerezni. Maga a mentalitás teljesen más, sokkal pozitívabb, mindenki barátja mindenkinek. Persze azt hozzá kell tenni, hogy aki ezen az egyetemen tanul, az mind jómódú rendes családban nevelkedett, ami meglátszik a diákok viselkedésén. Minden egyes eltöltött percet élvezek, rengeteg új dolgot tanultam és kezdem átvenni az amerikai mentalitást. Persze vannak hátrányai, mivel csak 4 havonta megyek haza és vannak események amiket sajnos ki kell hagyjak. Mint például a nővéremnek a diplomaosztását, családi ünnepléseket, baráti szülinapokat stb. Hiányoznak az otthoni dolgok, az otthoni családias versenyek, az otthoni squash club élet, de cserébe rengeteg új élménnyel gazdagodok, ami örökre megmarad.

– Már több ideje benne vagy, tudsz mesélni egy kicsit arról, hogy milyen rendszerben zajlanak az edzések, illetve min van a hangsúly?

– Az előző cikkben írtam a szezonra való felkészülésről, ami természetesen a szezon kezdetével változott. Az alapozás során rengeteg kondicionális edzést csináltunk,  futásokat atlétika pályán, pályamozgásokat, pályasprinteket, beep testet (ingafutást).  Nagyon kemény edzéseket végeztünk augusztus végétől kezdve. Ez meg is hozta a gyümölcsét, mert egyértelműen mi voltunk a legfittebb csapat. Még sosem éreztem magam ennyire fittnek, szinte elfáraszthatatlannak érzem magam a pályán, ami nagy önbizalmat ad a meccseken. Amint elkezdődött a szezon az edzések változtak. Sokkal több volt a labdás edzés, de minden héten volt kondíciós edzés is. Mivel minden héten, általában szombaton meccsünk volt vagy otthon vagy idegenben a vasárnap pihenő napot kaptunk. Hétfőn több kondis feladatot végeztünk, labdás edzést követve. Kedden ún. challange matcheket játszottunk a csapaton belül. Ezek edzőmeccseknek feleltek meg, bíróval, rendes versenyszituációt gyakorolva. Ezeket a meccseket egy GoPro segítségével az edző felvette, amit később közösen néztünk meg, miben kell fejlődni és mit kell változtatni. Nagyon jó dolognak tartom kívülről is megnézni a játékom, sokkal jobban át lehet látni, miben kell fejlődni. Peter Nicol a „squashskills” nevű programmal támogatta a csapatot, ahol előre online meg lehet tervezni az edzéseket. Ezeket az edzőnk az edzések előtt online felteszi, amiket mi meg tudunk nézni videós magyarázattal. Így fel tudunk készülni előre, mi lesz az edzésen. A hét vége felé közeledve a meccsek előtt már csak a specifikus dolgokra helyezzük a hangsúlyt, nem túl megterhelve, hogy a lehető legjobb játékunkat tudjuk hozni a hétvégén. Maximum 2-en vagyunk egy pályán és általában az adott napon nem változik a partner. Ami nagy segítség, hogy több nálam erősebb játékossal tudok edzeni, mint például a volt junior világbajnokkal. Mikor minden egyes labda a falon csúszik más nyomás alatt találja magát az ember, ami viszont sokat segít a fejlődésben. A csapatedzések mellett külön edzéseket is végzünk, minden játékosnak ez változó, attól függ, miben kell javulnia. Az indiai segédedzővel „pressure session” edzéseket végeztem hetente plusban legalább háromszor. Az edzés egy óráig tart, az edző bárhova üthet, nekem egy óráig csak egyenest lehet ütni. Rengeteget segített az alapjátékomon, valamint a labda pozícionálásában. Ezeken kívül a főedzővel fél órás gyors lábmunkás, pályamozgásos edzéseket csináltam. Az edzések egy nap 4-5 órát is elvettek a napjaimból, mivel sok időt fordítottunk regenerálásra és nyújtásra. A szezon múlt hétvégén végződött, így a csapat egy 3 hetes pihenőt kapott, ami lehet soknak hangzik, de augusztus óta csak edzettünk. Kell egy kis pihenő, labdaéhség, hogy újra maximális erőbedobással tudjunk készülni a következő szezonra.

12722406_10204679869717144_2119782170_o

– Hogy néz ki egy meccsnap, mikor idegenben játszotok?

– A legtöbb idegenbeli meccsünkre szombati napon került sor, így pénteken egy nappal előtte indulunk neki az egyetem egyik buszával. Általában a lány és fiú csapat együtt utazik, így egyszerre le tudjuk játszani a meccseket. A szállást, ellátást, ételt és italt mind az egyetem fizeti, ami természetesen benne van a csomagban. Kényelmes szállodában kapunk szobát, 2-en egy szobában. Ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy Magyarországon egy EB-re is alig gyűlik össze a csomagpénz. Ebben a szezonban körülbelül 12-15 napot töltöttünk szállodában, amit elosztva kb. 20 főre nem kis összeg. A meccsnapon reggel egy laza edzést végzünk, kipróbáljuk a pályát, mozgunk egy kicsit és mentálisan felkészülünk a meccsre. Csapatmegbeszélésen az edző kihirdeti ki kivel fog játszani, valamint motivál minket és segít mentálisan felkészülni. Majd a meccs időpontján a centerpályára felvonul a két csapat, a főedző üdvözli a nézőket, majd egyesével, miután beharagozták a nevünket, kezet fognak az ellenfelek. Három pályán történik a küzdelem. Az első körben a 9., a 6. és a 3. játékos játszik, a második körben a 8., 2. és az 5., majd az utolsóban a 7., 4. és az 1. Mivel 4-es számú játékos voltam, sok meccs rajtam dőlt el, de szerencsére, amikor kellett  hoztam a győzelmet, egész évben csak két meccset veszítettem. Maga a szervezés nagyon profi, szinte a legtöbb egyetemen élő online közvetítést is lehet nézni. Ha idegenben játsszunk, 12 főt visz az edző, tehát a gyengébb szintű játékosoknál is van harc a 12. helyért. Mind a 4 edzőnk velünk utazik.

– Milyen a squash színvonala az egyetemi bajnokságon? Sok kiemelkedő amerikai játékossal nem igazán lehet találkozni a PSA-n. 

– Engem nagyon meglepett az egyetemi bajnokság színvonala. Egyre több feltörekvő játékossal találkozni a PSA-n, akik mind ebből a bajnokságból jöttek ki. Talán a legkiemelkedőbb Ali Farag, aki 2 éve végezte a Harvard egyetemet és jelenleg a világranglista top 15-ben helyezkedik el, de az amerikai Todd Harity és számos más játékos is innen jött ki. A világ szinte összes tájáról találhatni játékost és egyre népszerűbb a juniorok körében ez a lehetőség, hogy egy jó diplomát és egy kellő squash tudást szerezzenek meg egyszerre. Jelenleg a top 20-ban helyezkedek el, de rengeteg olyan játékos van mögöttem, aki könnyen meg tudja nehezíteni a dolgomat. Akár a 100. játékos is képes szetteket hozni top 30 játékosoktól, ami mutatja, hogy nem csak az élmezőny erős. Az én egyetememen Amr Khalifa a legjobb játékos, aki Ali Faragot vert el 3 éve a döntőben. Idén hátsérülés miatt az egyéni versenyen nem tudott továbbjutni legjobb 4 közé, de mondhatni a liga legjobb játékosa. Tehát a színvonal nagyon magas, ami évről évre csak emelkedik. Büszke vagyok magamra, hogy az egyetememnek sikerült megnyerni a B divíziót, ezzel a legjobb 20-ban végezni. Első három játékosunk mind a top 16-ban játszott, és mivel sikerült megnyerni a B divíziót, ezzel az All-American díjat ez volt az egyetemnek az első 4 All-American címe. Ezen felül sikerült megnyerni a Rookie of the Year díjat, ami az év legjobb első éves játékosának jár.

12834524_10204679848836622_159385059_n

– Mi a helyzet a szponzorációval? Az egyetem alatt ugye ilyen téren jobban be vagytok korlátozva. Mik a lehetőségek? 

A squash bajnokságra ugyanúgy vonatkoznak bizonyos szabályok, mint az amerikai footballra, kosárlabdára, hockeyra stb. Mivel az egyetem öszdöndíjjal támogat, meg van tiltva minden olyan versenyen való elindulás, ahol hivatalos pénzt lehet nyerni. Cserébe támogat tandíjpénzzel meg ellátással, ami csomagban van benne. Az egyéni szponzorok ugyanúgy megmaradnak, így én továbbá is az Oliver sporttermékeket használom, de az egyetemi csapatnak vannak külön szponzorai. Nekünk idén a Salminggal sikerült megegyezni, valamint a Harrow, Asics és az Under Armour támogatott. Az egyetemi meccseken ezeket a termékeket használtuk, legfőképp ruházatra, mind az edzéseken mind a meccseken St. Lawrence színeiben kell játszanunk. Ezeken kívül anyagilag támogatnak minket bizonyos személyek, idén a Dordelman család adományozott jelentős összeget. Nem panaszkodhatunk, hiszen megtarthatjuk a termékeket, amit minden évben egy új felszerelés vált le.

– Mik a terveid, céljaid a jövőben? Szeretnéd később a felnőtt nemzetközi mezőnyben megmérettetni magad? 

– Természetesen az elsődleges célom elvégezni az egyetemet és mellette a squash tudásomat fejleszteni. Úgy gondolom, eddig jól haladok az úton, szerencsére nem okoz problémát a tanulás és squashilag sem tudom mikor fejlődtem ennyit utoljára. Sok tervem van a jövőre nézve. Jelenleg azt gondolom, mindenképpen szeretném magam kipróbálni a profi mezőnyben. De nagy hangsúlyt fektetek a tanulásra, mert a squashból nehéz lenne megélni, nem is a pénzért csinálnám, hanem a szórakozásért, sok új nemzetközi kapcsolatért meg magáért a küzdelmekért. Kíváncsi lennék, meddig tudnám magam felküzdeni a világranglistán. A közeljövőre nézve az egyetemi félév után is szeretném persze tovább csinálni a squasht, ha tehetem otthoni versenyen is elindulni. Ezen felül szeretnék a junior válogatottnak edzőtábort rendezni a nyár folyamán, átadni az Amerikában megszerzett tudást, mentalitást és a hozzáállást. Már vannak rá jelentkezők, és ha lesz rá elég igény mindenféleképpen megtartanám. Sajnos kevés energiát fordítunk a junior válogatott tagjaira, magára az utánpótlásra, ami fáj, és ezen szeretnék segíteni, változtatni.

One thought on “Püski Lénárd – az első év, az egyetemi bajnokság és egy nagy győzelem

  1. Hát fantasztikus,amit írtál az ottani edzés munkáról,versenyekről.Én eltöltöttem ugyan több,mint 20 évet a magyar pingpong elitjében,de most csak “irigykedhetek”,hogy ilyen nagyszerű lehetőséget kaptál.Használj ki minden percet és a megszerezett tudást jó lenne kamatoztatni akár a jövő magyar squash életében is.

    Gratulálok a kiváló eredményekhez és sok sikert a továbbiakban.

    Benke Mariann

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.